Emlékezzünk a régiekről...

Amikor még a tündérek uralkodtak a Földön, a magyarok országa csodaország volt, s benne középen az Alföld gyöngyfalva, Orosháza állt. akkor kenyérillat úszott a táj fölött, s mint lenge simogató felhőcskék osontak embertől emberig a finom élet-illatok.
Sokan csodálták szépségét a vidéknek, s azt a harmóniát, amivel itt találkozott ember, állat és növény. Kostólgatták e táj ételeit a vándorok, az idelátogatók, s majszolgatták a csodakenyeret...amire más tájékán a világnak, úgy mondták, hogy ez a kalács!
Aztán jöttek a veszedelmes Sárszuszogócsoszogójankóburunguborongó ördögfik, elfoglaltak mindent, s pusztulásra ítélték a vidéket. Az emberek elkezdtek félni, bár reszketve és kényszeredve, de engedelmeskedtek a fővezérnek Burunguborongónak, a főfőördögnek. Közben az ördögfik börkabátos csapata messze földre elűzte a tündéreket, a maradókat meg pusztulásra ítélte ...
Titokban bár, mégis azóta is a tündérek vissza-visszajárnak, szeretik ezt a táját a világnak, s erősítik az emberek lelkét, igaz meséket mondanak, s így születik meg lelkünkben újból Tündérország és a meseváros Orosháza.
Én a minap beszéltem Gyopárka tündérrel, s meséit leírtam gyorsan, de ígérte, hogy lesz folytatás is...