Papp Attila versei

Furfangos Péter
(A szalacsi gyerekeknek ) (Előének) klikk ide

Az Ér mentén történt,hol még
eltévedt a drótos is…
/Ki nem érti a meséket,
Az vagy felnőtt vagy hamis!/

Élt egy ember,szegény volt az,
mint tíz templom egere,
mint rostán a lik, pont annyi
éhes gyermek élt vele.

Családján kívül a pórnak
majorsága csak egy volt:
kis kakasa a tőszomszéd
tíz tyúkjának udvarolt.

Péter gazda nem neheztelt,
nem táplált bősz haragot,
jószága a Pál portáján
tíz tyúk mellett jóllakott.

Gazdag ember volt a szomszéd,
élhetne is boldogan,
ám a fösvénység lelkében
évek óta rejtve van.

Ló, tinó, ökör a portán
vígan esznek abrakot,
minden lenne, ám az Isten
szem gyereket sem adott.

A szomszédból gyermeklármát
szünet nélkül hallhatott…
A kakas is szomszédjáé!
s ez már sértő állapot!

Egyszer aztán átkiált a
kerítésen peckesen,
hadd hallja a falu népe
Felvégen meg Benicén:

Hallja-é kend? ha még egyszer
nálam látom szárnyasát,
én, bizisten, nyakát szegem
és kertjébe hajítom át!...

Mit tegyen a szegény ember?
Vágja le a kakasát?
Megkóstolja,s még éhesebb
lesz tőle a nagy család.

Gondolt egyet,zsebrevágott
a komódból pár garast,
zsákot szerzett,s betette a
kapálózó kis kakast.

Azt a kuttyafirkanytóját!
a királynak viszlek el.
Ott kapirgálj,míg a Fölség
díszebéde nem leszel!

Elköszönt a sok pulyától,
ígért nekik fűt meg fát,
aztán indult,amerre az
életadó Nap lejárt.

Nyolcadnapra ért Budára
fáradtan az emberünk,
Így gondolta:- Nincs ki ártson,
ha az Isten van velünk.

Azzal benyitotta bátran
a nagy várnak ajtaját,
hát az udvaron egy lócán
egy szakácsot sírni lát.

Adjon Isten,főszakács úr!-
szólott Péter bátoran,
Meghalt tán a király, s ott bent
most halotti tora van?

Dehogy halt meg, hála Isten!
volt a válasz,- E hétre
elfogyott a konyhapénzem
s nincs mit főznöm ebédre!!

Hogyha ennyi csak a bánat,
ne itasson egeret!
Ilyen kakast, mint az enyém,
Őfelsége nem evett!

Ezzel kihúzta a zsákból
kakasát az atyafi:
Nem itt vettem akárkitől,
jó fajta ez,szalacsi!

Úgy örült a szakács annak!
De még jobban a király!
Hallott mindent ablakából.
Gyere fennebb, ott ne állj!

Hát a paraszt fölnéz erre,
egy erkélyen embert lát:
vállán bordó kántust visel,
ősz fején meg koronát.

Fölment a pór a királyhoz…
kucsmát,fütyköst kint letett,
bajszot pödrött,köszönt szépen-
tudta ő az illemet!

Leültette őt a Fölség:
-Nos,mi újság Szalacson?
Van-e ott még jó kadarka,
és ki adja,szép asszony?

Beszélgettek erről-arról…
A királyné is bejön:
-Csókolom a szép kacsóját! –
a pór neki így köszön.

Elpirult a szép királyné,
s a kézcsókot engedi-
egy paraszttól…borostásan!!!
szóval,jól esett neki!

Érkezik még négy királyfi,
mit tegyen szegény paraszt?
Mindegyikkel parolázik,
s ád nekik egy-egy garast…

Míg a tálakat béhozzák,
jó pálinkát töltenek,
Ej, de ízlett a királynak!
Hát Szalacsról Péternek?!

Aggodalom gyötri Pétert:
-Ha a lé el-tekereg,
utána kell kűdni másat,
hogy az elsőt lelje meg!

Egyetért a király ezzel,
s lekűdik a másikat...
A négy lurkó hancúrozva
kacagja a bácsikat...

Jött az ebéd aranytálcán...
Asztalhoz ül a család,
szól a király Péterünkhöz:
-Pontos munka vár most rád:

Te osztod el igazsággal
ezt a kakast.Jól vigyázz,
mert,ha tévedsz, a vén hóhér
a bőrödből majd kiráz!!!

Véged van most, Péter!-vélte,
ám használta jobb eszét,
s míg a húst bicskával szelte
így jött száján bölcs beszéd:

A kakasfej lesz az úré:
Ő mindig a ház feje,
A nyaka meg a feleségé:
Egyek férj és hű neje-

ezt mondja a Szentírás is,
- Isten szavát elfogadd!-
így beszél a mi papunk is,
...míg nézi a lányokat!

Most az ég felé néz Péter,
hátha ott tanács fakad,
s áhítattal nyisszantotta
először a szárnyakat:

Ezeket a két kis úrfi
kapja,mivel iskolás:
jobban röpüljön a lúdtoll,
s szárnyaljon a szépírás!

Ti, nagyobbak, várjatok csak,
nézzétek,most mit adok!
Itt a két láb,hogy a bálban
jobban ropjon lábatok!

Nékem...lám...a maradékkal
kell beérnem...nagy csacsi!
Ám elosztom!...van szalonnám,
fokhagymásos...szalacsi!...

Elfogyott a kis kakas is,
meg az abált...hazai!...
Úgy jóllaktak!...hogy laktak jól?
El se tudnám mondani!

Nagy kópé vagy ,Péter öcsém!-
szólt a király kedvesen.
nehogy aztán országgyűlés
nálad nélkül megessen!

Hintóval majd küldök érted,
ott ülsz majd a jobbomon,
oszt, ha rosszul szólnék,te csak
könyökölj majd oldalon.

Most mehetsz, ám ezt a zsákot
vidd haza a nejednek,
színig arany. Arra járván
Otthonodba elmegyek.

Éltesse az Ég, Királyom!
családját is áldja meg!
Tik álljatok langy esőre,
Hogy majd nagyra nőjetek! –

így szólt a víg csemetékhez,
majd még így szólt csendesen:
- Jól ismerem szomszédomat,
újabb vendég ő leszen...

Ezzel köszönt illendően,
s hazafelé baktatott...
/Milyen bolond ez a város,
délig nem lát szép Napot!

Akárkivel találkozok,
s odaszólok:-Jó napot! –
úgy néznek rám,mint a vadnyúl,
ha vackorba harapott./.

Ballagott hát Péter,merre
a Napocska reggel kél.
- Van már pénzem,mért cipeljem?
Elkelne egy jó szekér!

Vett is egyet, rezest,könnyűt,
Eléje meg két csikót,
ostort nem,mert ismerték már
lovai a gyí-t meg hó-t!

Eszébe jut a sok gyermek:
- Vásárfia kellenék! –
tükrös szívvel,mézesbábbal
telt meg a nagy kasderék...

A négylyukú kőhídnál várt
sok maszatos gyermeke –
- Hát anyátok? – Otthun mos! – szólt
lányainak egyike.

Mire háza elé ért,már
a sok mézes elfogyott,
a szűr ujja asszonyának
rejtette az utolsót...

Péter mindent jól beosztott,
aranypénzt vagy vasgarast:
új ház, jószág lett a pénzből,
s bútor, rózsás-madaras.

Ruhát kaptak a gyerkőcök,
palatáblát,könyveket:
- Ne nőjetek,mint a gomba!
Mit tanulsz, az mind tied!!

Szőlőt,földet vett még Péter,
dolgozta is rendesen...
- Sokat gürcöl ám a gazda,
míg, mi fontos, megterem!!!

Szőlőjében kapált éppen,
odaszól Pál álnokul:
-Hallod,szomszéd, jóbarátom,
miből lettél ilyen úr?

Nem vagyok én uraság,csak
nem tartozom senkinek.
Annyim legyen,hogy pulyáim
ne mondják, hogy éhesek.

Az a kis kakaska adta...
Emlékszik még rá talán...
aranytálban hagyta rám a
király gyertyás asztalán.

-Áhá!- vert a nagy fejére
Pál, és ígyen dönti el:
hogyha Péter egy kakast vitt,
ő meg öt libát visz el!!

Béfogat a kordéjába,
öt kövér libát vet fel,
- Hogyha Péter módos lett,hát
ő ötannyit érdemel!

Lóhalálban ér Budára,
ott a Fölség várta már.
- Majd kiderül,hogy a polgár
bölcs eszű vagy nagyszamár!

Fölviszik Pált Fölségéhez,
hajlong ez az úr előtt.
- Mi szél hozta föl Budára,
Oka lehet,hogy feljött.

-Hallottam,hogy nagy az éhség
itt Budában, hoztam hát
Érszalacsnak falujából
tömött,hízott öt libát.

Nem girhes kakas ez egy sem,
rég tömi már egy cseléd,
ám, ha hibát lelne benne,
eltöröm a két kezét!

Jól van, fiam,megköszönöm...
A szakácsok jöjjenek,
nagy ebédhez kell ma látni!...
- Téged arra hívlak meg.-

Büszke volt Pál – dolmányáról
minden pityke pattogott,
úgy ült ött egy vállas székben,
mint,aki most nyelt karót!

Tanácsos,majd bíró lészen!
Ezt gondolja sebtiben –
megtanítja Szalacs népét,
hogy dudáljon kesztyűben!...

Evés előtt koronáját
a komódra tette le,
úgy ült asztalhoz a Fölség,
felesége is vele.

a csintalan négy királyfi
kicsit késve érkezett:
kint bigéztek,s evés előtt
egy sem mosott jól kezet...

Végre együtt volt az asztal...
Hozzák már a tálakat:
szalmakrumpli-fészek volt az
ízletes libák alatt.

Ima után szól a király:
- Kemény törvény nálunk rég:
az étkeket tányérokba
porciózza a vendég.

Hogy hányadik ősöm hozta
ezt a törvényt, nem tudom,
de ott áll a Törvénykönyvben,
megnézheted polcomon.

Az is benne áll keményen,
ki nem osztja pontosan,
ötven botot mérjenek rá!...
Osszad, korog már hasam!

Nézd a hajdút,somfabottal,
semmi dolga nincs veled,
ám,ha csalsz az osztás közben,
rád veri az ötvenet.

Mintha gombóc lenne Pálnak
gigájában vagy csülök...
nyelni sem tud – és még vihog
az a ronda négy kölök.

Ömlik Pálról hűs verejték,
keze reszket,arca hó,
szája száraz,térde roggyan...
- Elsüllyedni lenne jó! –

-Hogy osszak el ötöt hétre,
sosem voltam én tudós!
Paraszt vagyok,annyit tudok,
hogy terem a búza s rozs.

Kegyelmezz meg csontjaimnak!...
...nem mondtam...az igazat...
Jó szomszédom...nékem Péter...,
ő küldte a ludakat...

Az más! Mért nem ezzel kezdted?
mondd,hogy szép ludak ezek,
s mondd,ha fia még születne,
keresztapja én leszek.

Itt a ludak lába,edd meg,
tanácsolom,mert, hidd el,
gyorsabb leszel,ha a hajdúm
botja elől futni kell!

.....................................................

Mintha orra vére folyna,
úgy oldalgott vissza Pál,
alábbhagyott fösvénysége,
s néha még ő is kapál...

Év teltével Péteréknél
hét napos a lakoma:
fiút küldött nékik Isten,
és a Fölség lett koma...

A gazdák a Pincesorra
invitálták a királyt...
vissza...hintó vitte,hátul
kilenc cigány muzsikált.

Faluháza előtt ropta
délceg legény,alacsony,
hogy még olyan port nem vertek
azóta sem Szalacson.
Papp Attila/sajátkezű aláírása/

Mehemed klikk ide