Furfangos Péter
(A szalacsi gyerekeknek ) (Előének) klikk ide
Az Ér mentén történt,hol még
eltévedt a drótos is…
/Ki nem érti a meséket,
Az vagy felnőtt vagy hamis!/
Élt egy ember,szegény volt az,
mint tíz templom egere,
mint rostán a lik, pont annyi
éhes gyermek élt vele.
Családján kívül a pórnak
majorsága csak egy volt:
kis kakasa a tőszomszéd
tíz tyúkjának udvarolt.
Péter gazda nem neheztelt,
nem táplált bősz haragot,
jószága a Pál portáján
tíz tyúk mellett jóllakott.
Gazdag ember volt a szomszéd,
élhetne is boldogan,
ám a fösvénység lelkében
évek óta rejtve van.
Ló, tinó, ökör a portán
vígan esznek abrakot,
minden lenne, ám az Isten
szem gyereket sem adott.
A szomszédból gyermeklármát
szünet nélkül hallhatott…
A kakas is szomszédjáé!
s ez már sértő állapot!
Egyszer aztán átkiált a
kerítésen peckesen,
hadd hallja a falu népe
Felvégen meg Benicén:
Hallja-é kend? ha még egyszer
nálam látom szárnyasát,
én, bizisten, nyakát szegem
és kertjébe hajítom át!...
Mit tegyen a szegény ember?
Vágja le a kakasát?
Megkóstolja,s még éhesebb
lesz tőle a nagy család.
Gondolt egyet,zsebrevágott
a komódból pár garast,
zsákot szerzett,s betette a
kapálózó kis kakast.
Azt a kuttyafirkanytóját!
a királynak viszlek el.
Ott kapirgálj,míg a Fölség
díszebéde nem leszel!
Elköszönt a sok pulyától,
ígért nekik fűt meg fát,
aztán indult,amerre az
életadó Nap lejárt.
Nyolcadnapra ért Budára
fáradtan az emberünk,
Így gondolta:- Nincs ki ártson,
ha az Isten van velünk.
Azzal benyitotta bátran
a nagy várnak ajtaját,
hát az udvaron egy lócán
egy szakácsot sírni lát.
Adjon Isten,főszakács úr!-
szólott Péter bátoran,
Meghalt tán a király, s ott bent
most halotti tora van?
Dehogy halt meg, hála Isten!
volt a válasz,- E hétre
elfogyott a konyhapénzem
s nincs mit főznöm ebédre!!
Hogyha ennyi csak a bánat,
ne itasson egeret!
Ilyen kakast, mint az enyém,
Őfelsége nem evett!
Ezzel kihúzta a zsákból
kakasát az atyafi:
Nem itt vettem akárkitől,
jó fajta ez,szalacsi!
Úgy örült a szakács annak!
De még jobban a király!
Hallott mindent ablakából.
Gyere fennebb, ott ne állj!
Hát a paraszt fölnéz erre,
egy erkélyen embert lát:
vállán bordó kántust visel,
ősz fején meg koronát.
Fölment a pór a királyhoz…
kucsmát,fütyköst kint letett,
bajszot pödrött,köszönt szépen-
tudta ő az illemet!
Leültette őt a Fölség:
-Nos,mi újság Szalacson?
Van-e ott még jó kadarka,
és ki adja,szép asszony?
Beszélgettek erről-arról…
A királyné is bejön:
-Csókolom a szép kacsóját! –
a pór neki így köszön.
Elpirult a szép királyné,
s a kézcsókot engedi-
egy paraszttól…borostásan!!!
szóval,jól esett neki!
Érkezik még négy királyfi,
mit tegyen szegény paraszt?
Mindegyikkel parolázik,
s ád nekik egy-egy garast…
Míg a tálakat béhozzák,
jó pálinkát töltenek,
Ej, de ízlett a királynak!
Hát Szalacsról Péternek?!
Aggodalom gyötri Pétert:
-Ha a lé el-tekereg,
utána kell kűdni másat,
hogy az elsőt lelje meg!
Egyetért a király ezzel,
s lekűdik a másikat...
A négy lurkó hancúrozva
kacagja a bácsikat...
Jött az ebéd aranytálcán...
Asztalhoz ül a család,
szól a király Péterünkhöz:
-Pontos munka vár most rád:
Te osztod el igazsággal
ezt a kakast.Jól vigyázz,
mert,ha tévedsz, a vén hóhér
a bőrödből majd kiráz!!!
Véged van most, Péter!-vélte,
ám használta jobb eszét,
s míg a húst bicskával szelte
így jött száján bölcs beszéd:
A kakasfej lesz az úré:
Ő mindig a ház feje,
A nyaka meg a feleségé:
Egyek férj és hű neje-
ezt mondja a Szentírás is,
- Isten szavát elfogadd!-
így beszél a mi papunk is,
...míg nézi a lányokat!
Most az ég felé néz Péter,
hátha ott tanács fakad,
s áhítattal nyisszantotta
először a szárnyakat:
Ezeket a két kis úrfi
kapja,mivel iskolás:
jobban röpüljön a lúdtoll,
s szárnyaljon a szépírás!
Ti, nagyobbak, várjatok csak,
nézzétek,most mit adok!
Itt a két láb,hogy a bálban
jobban ropjon lábatok!
Nékem...lám...a maradékkal
kell beérnem...nagy csacsi!
Ám elosztom!...van szalonnám,
fokhagymásos...szalacsi!...
Elfogyott a kis kakas is,
meg az abált...hazai!...
Úgy jóllaktak!...hogy laktak jól?
El se tudnám mondani!
Nagy kópé vagy ,Péter öcsém!-
szólt a király kedvesen.
nehogy aztán országgyűlés
nálad nélkül megessen!
Hintóval majd küldök érted,
ott ülsz majd a jobbomon,
oszt, ha rosszul szólnék,te csak
könyökölj majd oldalon.
Most mehetsz, ám ezt a zsákot
vidd haza a nejednek,
színig arany. Arra járván
Otthonodba elmegyek.
Éltesse az Ég, Királyom!
családját is áldja meg!
Tik álljatok langy esőre,
Hogy majd nagyra nőjetek! –
így szólt a víg csemetékhez,
majd még így szólt csendesen:
- Jól ismerem szomszédomat,
újabb vendég ő leszen...
Ezzel köszönt illendően,
s hazafelé baktatott...
/Milyen bolond ez a város,
délig nem lát szép Napot!
Akárkivel találkozok,
s odaszólok:-Jó napot! –
úgy néznek rám,mint a vadnyúl,
ha vackorba harapott./.
Ballagott hát Péter,merre
a Napocska reggel kél.
- Van már pénzem,mért cipeljem?
Elkelne egy jó szekér!
Vett is egyet, rezest,könnyűt,
Eléje meg két csikót,
ostort nem,mert ismerték már
lovai a gyí-t meg hó-t!
Eszébe jut a sok gyermek:
- Vásárfia kellenék! –
tükrös szívvel,mézesbábbal
telt meg a nagy kasderék...
A négylyukú kőhídnál várt
sok maszatos gyermeke –
- Hát anyátok? – Otthun mos! – szólt
lányainak egyike.
Mire háza elé ért,már
a sok mézes elfogyott,
a szűr ujja asszonyának
rejtette az utolsót...
Péter mindent jól beosztott,
aranypénzt vagy vasgarast:
új ház, jószág lett a pénzből,
s bútor, rózsás-madaras.
Ruhát kaptak a gyerkőcök,
palatáblát,könyveket:
- Ne nőjetek,mint a gomba!
Mit tanulsz, az mind tied!!
Szőlőt,földet vett még Péter,
dolgozta is rendesen...
- Sokat gürcöl ám a gazda,
míg, mi fontos, megterem!!!
Szőlőjében kapált éppen,
odaszól Pál álnokul:
-Hallod,szomszéd, jóbarátom,
miből lettél ilyen úr?
Nem vagyok én uraság,csak
nem tartozom senkinek.
Annyim legyen,hogy pulyáim
ne mondják, hogy éhesek.
Az a kis kakaska adta...
Emlékszik még rá talán...
aranytálban hagyta rám a
király gyertyás asztalán.
-Áhá!- vert a nagy fejére
Pál, és ígyen dönti el:
hogyha Péter egy kakast vitt,
ő meg öt libát visz el!!
Béfogat a kordéjába,
öt kövér libát vet fel,
- Hogyha Péter módos lett,hát
ő ötannyit érdemel!
Lóhalálban ér Budára,
ott a Fölség várta már.
- Majd kiderül,hogy a polgár
bölcs eszű vagy nagyszamár!
Fölviszik Pált Fölségéhez,
hajlong ez az úr előtt.
- Mi szél hozta föl Budára,
Oka lehet,hogy feljött.
-Hallottam,hogy nagy az éhség
itt Budában, hoztam hát
Érszalacsnak falujából
tömött,hízott öt libát.
Nem girhes kakas ez egy sem,
rég tömi már egy cseléd,
ám, ha hibát lelne benne,
eltöröm a két kezét!
Jól van, fiam,megköszönöm...
A szakácsok jöjjenek,
nagy ebédhez kell ma látni!...
- Téged arra hívlak meg.-
Büszke volt Pál – dolmányáról
minden pityke pattogott,
úgy ült ött egy vállas székben,
mint,aki most nyelt karót!
Tanácsos,majd bíró lészen!
Ezt gondolja sebtiben –
megtanítja Szalacs népét,
hogy dudáljon kesztyűben!...
Evés előtt koronáját
a komódra tette le,
úgy ült asztalhoz a Fölség,
felesége is vele.
a csintalan négy királyfi
kicsit késve érkezett:
kint bigéztek,s evés előtt
egy sem mosott jól kezet...
Végre együtt volt az asztal...
Hozzák már a tálakat:
szalmakrumpli-fészek volt az
ízletes libák alatt.
Ima után szól a király:
- Kemény törvény nálunk rég:
az étkeket tányérokba
porciózza a vendég.
Hogy hányadik ősöm hozta
ezt a törvényt, nem tudom,
de ott áll a Törvénykönyvben,
megnézheted polcomon.
Az is benne áll keményen,
ki nem osztja pontosan,
ötven botot mérjenek rá!...
Osszad, korog már hasam!
Nézd a hajdút,somfabottal,
semmi dolga nincs veled,
ám,ha csalsz az osztás közben,
rád veri az ötvenet.
Mintha gombóc lenne Pálnak
gigájában vagy csülök...
nyelni sem tud – és még vihog
az a ronda négy kölök.
Ömlik Pálról hűs verejték,
keze reszket,arca hó,
szája száraz,térde roggyan...
- Elsüllyedni lenne jó! –
-Hogy osszak el ötöt hétre,
sosem voltam én tudós!
Paraszt vagyok,annyit tudok,
hogy terem a búza s rozs.
Kegyelmezz meg csontjaimnak!...
...nem mondtam...az igazat...
Jó szomszédom...nékem Péter...,
ő küldte a ludakat...
Az más! Mért nem ezzel kezdted?
mondd,hogy szép ludak ezek,
s mondd,ha fia még születne,
keresztapja én leszek.
Itt a ludak lába,edd meg,
tanácsolom,mert, hidd el,
gyorsabb leszel,ha a hajdúm
botja elől futni kell!
.....................................................
Mintha orra vére folyna,
úgy oldalgott vissza Pál,
alábbhagyott fösvénysége,
s néha még ő is kapál...
Év teltével Péteréknél
hét napos a lakoma:
fiút küldött nékik Isten,
és a Fölség lett koma...
A gazdák a Pincesorra
invitálták a királyt...
vissza...hintó vitte,hátul
kilenc cigány muzsikált.
Faluháza előtt ropta
délceg legény,alacsony,
hogy még olyan port nem vertek
azóta sem Szalacson.
Papp Attila/sajátkezű aláírása/
Mehemed klikk ide
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Élveztem míg végig olvastam, kár, hogy nincs egy unokám, akinek felolvassam...
Nekem,hála Isten! van unokám!El is olvastam neki a szalacsi mesét.Tetszett neki!Ennek örülök a legjobban!Ismeri a megnevezett helyeket a községben - ez még kedvesebbé teszi a történetet.Már csak a király képét kell kicsit magyarázni.
Én is élveztem Attila versét. Ajánljátok, hogy minél többen olvassák!
Örömmel adtam közre, már csak egy kis életrajzot kellene Attiláról közölni. Bokor Pista segíts!
Fülöp Béla
Papp Attila fia vagyok és nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra ahol édesapám egy olyan versét olvashattam amit nem is ismertem. Édesapám emlékére egy honlapot hoztam létre www.pappattila.ro ahol megprobálom emlékét megőrizni, minel több informaciót közölni róla, köteteiről, verseiről, monográfiájáról. Sajnos még nem teljes ez a honlap, folyamatosan megpróbálom bővíteni. Jómagam zenészként sok versét megzenésítettem és évente Margittán az emlékére rendezett szavalóversenyen elő is szoktam adni.
Ha Bokor Pista (akit én is nagyon jól ismerek) nem is tudott önnek segíteni az életrajzzal kapcsolatban, én szívesen segítek.
http://www.pappattila.ro/ki-volt-papp-attila
Nagyon jó egészséget és további kitartó munkát kívánok önnek.
Tisztelettel,
Ifj. Papp Attila
Megjegyzés küldése