Gyurka, kell-e hurka

Volt egyszer egy szegény ember. Kilenc fiával éldegélt, de nagyon sokat sírtak azok a gyerekek, mer nagyon szegények voltak, éheztek.
A legkisebb gyereket Gyurkának hívták, az meg azé rítt, mer csúfolta a többi:
- Gyurka, kell-e neked hurka?
Hogyne kellett vóna a szegény gyereknek, mikor az vót a legkedvesebb eledeli. Nagyon-nagyon ritkán jutott hozzá, ha valamelyik jó szomszéd vágáskor vitt nekik egy kis kóstolót, abbó kapott egy kis karikát. Mikor esténkínt lefeküdt, azon gondolkodott, hogyha nagyobb lesz, elmegyen mészárosinasnak.
- De jó lesz, de sok hurkát eszek majd ott!
Telt-múlt az idő, be is állott mészárosinasnak. Amikor letelt az esztendő, felszabadult. Vett magának egy nagy kést meg egy bárdot. A kést a tarisznyájába tette, a bárdot a vállára fogta, hogy elmegyen szerencsét próbálnyi.
Ahogy megyen erdőkön, mezőkön keresztű, egy erdő szélibe csak megáll, nézi, hogy egy oroszlán, egy hangya meg egy sas igen-igen marakodnak, sipátolnak egy lóláb felett. Nem tudtak megosztozni rajta. Gyurka jót nevetett rajtok, és az oroszlán észrevette. Azt mondja neki:
- Ide gyere, te legény! Oszd el a húst, mer ha el nem osztod igazságosan, terajtad is így összemarakodónk!
Jó van, odalépett Gyurka, a késivel a húst levagdosta az oroszlánnak, a velőt odaadta a sasnak, a csontot meg a hangyának. Tetszett az oroszlánnak, hogy a sok jó húst befalhatta.
- Ide figyelj, Gyurka, adok neked egy szál szőrt a farkambó, hátha kedved támad egyszer oroszlánnak változnyi. Csak meghúzintod, megcsavarintod, és oroszlán leszel abba a pillanatba.
A sas is nagyon meg vót elégedve a sok jó velővel. Az meg azt mondta:
- Ha sas szeretné lennyi, ahhoz támadna kedved, húzzá ki a farkambó egy tollat! Csak meg kell simongatnod, rögtön sasmadár leszel.
A kis hangya a gyönyörű kis bajuszábó húzott ki egy szál szőrt.
- Ha hangyává akarsz változnyi, arra lesz kedved, itt van a bajuszombó egy szál. Erre csak rá kell fújnod, rögtön hangya leszel.
Jó, becsavarta a zsebkendőjibe az ajándékokot, begyugta a zsebibe, avval ment tovább.
Ahogy megy, mendegél az országúton, mit látnak a szemei: hat nagy szekeret. Odaköszön, kérdezi:
- Honnan gyöttök?
- A mészároskirály országábó - felelték a kocsisok.
- Mit visztek?
- Tíz-tíz mázsa hurka van mind a hat szekeren.
Gyurkának megmozdult a nyeldeklőji.
- Adjatok nekem belőle!
- Hogy adnánk? Nem ilyen csavargóknak való ez, hanem a király katonáinak.
- No, ha nem adtok szép szerivel, majd elveszem magam.
Kihúzta a zsebkendőjibő az oroszlánszőrt, megcsavarintotta. Abba a mínutába egy nagy oroszlánnak vált. Elbődítette magát, hogy a kocsisok ahányan vótak, annyi felé szaladtak. Õ meg jó megdézsmálta a hurkát, belakott. Visszaváltozott emberi mivoltára, lefeküdt nagy jóllakott hasval egy fa alá, hogy egyet szundít, egyet híveskedik.
Mikor felébredt, folytatta az útját tovább. Hát hova ért, egy szörnyű nagy víz elé. Itt elakadt az útja, nem tudott tovább mennyi. Ott járkált le s fel, majd eszibe jutott a sastoll. Kihúzta a zsebkendőjibő, símogatta, hát mindjár egy szép erős sasmadárnak változott. Átszállott a vízen.
- No, de - azt mondja - még maradok sasnak, jobban szét tudok így látnyi.
Ahogy szállott, szétnézett, majd mit látott: egy nagy-nagy kastélyt, vót vagy kilencven ablaka. Nyócvankilenc ablakába sok hurka, sok kolbász, a kilencvenegyikbe egy gyönyörű szép lány. Mingyár gondolta Gyurka, hogy ez lehet a mészároskirály kastélya. Nem sokat teketóriázott, berepült.
Azt mondja a szép királylány:
- De jó, sasmadárkám, hogy leszállottá! Gyere, majd hozatok kalitkát, beteszlek a konyhába, mer a legtöbbet ott szeretek lennyi a kedves szakácsnémval.
Be is került Gyurka a kalitkába, kapott friss nyershúst, hogy egyen, tiszta vizet, hogy igyon. Szegény Gyurka sas képébe is inkább megette vóna a hurkát a hús helyett, a bort is jobban megitta vóna, mint a tiszta vizet. Hát esténként mindég emberré változott, belopakodott a komrába hurkát ennyi, mer igen-igen sok hurka lógott ott.
Egyszer csak panaszkogyik a szakácsné:
- Szépséges szép királykisasszony, a komránkbó szemlátomást fogy a hurka, nyomot meg semmit nem látok.
- No - azt mondja a királykisasszony -, majd én kifigyelem, ki az a tolvaj, itt fogok aludnyi a konyhába. Maga csak menjen haza, a helyin én alszok.
A királykisasszony alvást színlelt, behunyta a szemit. Hát éjféltájba csak hallja, hogy kipattan a kalitka ajtaja, kigyön belőle a sasmadár, gyönyörű szép legénynek változik, oszt egyenesen a komra felé tart.
Gyorsan felpattant a királykisasszony, utána. Hát a legény ott gyömöszölte befelé a hurkát, ahogy a száján betért.
- Megfogtalak! - kiáltotta a szép királykisasszony.
- Örülök neki, mer tudd meg, hogy azér szállottam be hozzád, mer nagyon megszerettelek.
- Én is szerettelek madármivoltodba is, de még így sokkal jobban. De mit szól majd az apám hozzád?
Mikor jóllakott Gyurka, mondta a királykisasszony:
- Feküdj le most a helyemre, én meg bemegyek a szobámba!
Le is feküdt Gyurka a konyhába, a királykisasszony meg a szobájába. De a királykisasszony alig tudott aludni. Virradatkor már ment is jelenteni az édesapjának:
- Édesapám, én férjhez megyek.
- Kihez? Hiszen még nem választottam neked vőlegényt, fiam.
- Választottam én magamnak, édesapám.
- Igen? Kit? Csak nem valami gyött-ment csavargót talán?
- Igaz, édesapám, hogy nem királyfi, még csak nem is herceg, báró vagy gróf, de tud oroszlán, sas meg hangya lennyi.
- Nem azér neveltelek, hogy Sasné, Oroszlánné, meg Hangyáné legyél!
- De, édesapám, máskülönben meg nagyon jó mészáros.
- Akkor jó, hívd elém azt a gézengúzt!
Bepattant Gyurka, büssenget vetett, hát egy szép oroszlánnak változott, elordította magát. A király úgy megijedt, hogy a korona lecsúszott a kobakjáró.
- No, csak ne bolondozz, úgyis beleegyezek a házasságotokba.
Gyurka megint emberré változott.
- Legyek-e sas? Legyek-e hangya?
- Nem, nem, fiam, elég, elég. Nem kérdezem tőled, ki fia, bornya vagy. Az a fő, hogy a lányom szeret, meg az, hogy mészáros vagy, mer én meg mészároskirály vagyok.
Csaptak olyan lakodalmat, amilyet még nem láttatok. Minden mészárost meghítak az országbó, ették a sok hurkát. Gyurka ette a legtöbbet, hogy csudájára jártak. Ahogy vége lett a lakodalomnak, eszibe jutott az édesapja meg a nyóc testvére. Kilenc szekér hurkát kűdetett nekik, hogy ne csúfolhassák többet:
„Gyurka, kell-e neked hurka?"
Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990
És egy videos mese A kőleves