Károlyi Fülöp Béla: Miért volt okosabb a bírónál a szamár és a bárány...

Egyszer volt, bizony volt, a gyopárosi réteken innen és túl, volt egy juhász és a nyája. A nyáj kísérője volt a szamár, fontos személy volt; ő vitte a juhász minden ingóságát, fazekát, bográcsát, élelmiszerét, váltóruháját... Mondhatnám rajta volt a juhász konyhája, szobája, meg még a fürdőszobája minden kelléktára is. A szamár mellett aprózta lépteit a juhász kedvence, a kis fehér bárány.

Ballagtak az úton dél felé az új gyöpökre, de a juhász pipája kialudott. Meg kellett gyűjteni. Ám olyan erősen fútt a szél, hogy sehogy sem tudta a lángot a pipába tenni, mert azt mindig elfújta.

Ezért le-lemaradozott az úton.

A nyáj, a szamár és a fehér bárány csak haladt szépen előre, mint akik ismerik az utat.

Egyszercsak megállt a bárányka, s mondja a szamárnak:

- Nagyon elfáradtam, még sokat kell menni?

- Nem sok már...annyi az oda, amennyi volt az ide!

- Ajaj, akkor csak félúton vagyunk ...! - bégetgette a bárányka.

Azzal mentek is tovább, mert minden lépéssel közelebb lesznek a célhoz, az odához!

A juhász pedig mögöttük lépkedett, de még nem ért az ide és oda találkozásához. Tehát alaposan lemaradt...

Egyszer látják ám, hogy jön a város felől a bíró. Nagyon nagy gondban lehetett, mert úgy tűnt messziről, hogy valakivel vitatkozik, hadonászik, s időnként megáll.

A szamár szépen kitért a bíró elől, ám a bárányka megállt éppen a bíró előtt, mintha valamit kérdezni akarna.

A bíró nagy hangon rászólt:

Tán, csak nem te vagy a híres fehérbárány, amely énekelni tud, és minden rejtélyt megfejt!

- Ééééénbeeee - mondotta a fehér bárány.

- Aztán bemutatod-e tudásodat a bírónak, ha segítséget kér?

- Beeee, ha kér! - felelte

- Mond meg nékem, mert a tanács kéri, hol van ennek a nagy rétnek a közepe. Mert a felét ezentúl mi használjuk Okosfalva népe, a másik részét ők használják Hunnanfalva népe. De hol a felezővonal?

- Mi sem egyszerűbb mondta a fehér bárány, ott van, ahol találkozik az ide, meg az oda. A szamár éppen most mondta nekem is.
- Mit mondott a szamár? - kérdezte a bíró.
- Hazt, hogy amennyire van az ide, annyira az oda, s ahol találkoznak...
- Ne, ne, ne. Ne mond tovább mert nem jó ez így...- dobbantott csizmájával a bíró az úton.