Gyöngyfalvi mesékből

Károlyi Fülöp Béla1. Az orosházi túróslepény meséje
Egyszer volt, hol nem volt, a monori csárdán innen, az árpádhalmi dombon túl, volt egy kastély Nagymágocson. Abban a kastélyban lakott egy csodálatosan szép leány, a Károlyi gróf leánya, Réka, aki igen beleszeretett a Gyopáros-tó partján bóklászó, báránykáit terelgető juhászlegénybe, Patyolatos Gergőbe.
A legény számára sem volt közömbös a gyönyörűséges leány, akit szívesen választott volna párjának, ám tudta, hogy a leány apja nem engedi, hogy elvegye, hiszen ő nem gróf csak juhászlegény, s nem a Karul nemzetségből való, hanem csak Árpád fejedelem pásztorainak ivadéka, bár ezt büszkén hitte, és vallotta. Persze ez kevés volt, mert a gróf úr nem akarta lányát holmi pásztornak adni, még ha királyi pásztor is. Királyi vagy fejedelmi vőt akart!
Búsultak is mindketten, s azon törték a fejüket, hogyan járhatnának túl, a lány apjának eszén. S lám váratlanul szerencse érte őket.
Egyszer, amikor az orosházi bíró látogatóban járt a grófhoz, meghallotta ám a szóbeszédet, hogy mennyire szeretik egymást a fiatalok. Elhatározta segít nekik, s ha Isten is úgy akarja, s ők is ügyesek, akkor megenyhülhet a zord apa szíve.
Éppen Szent György napján tette, amikor kettős ünnep volt ez a nap, pásztorok napja és a falualapítás is ekkor történt volt. . Pünkösd vasárnapjára az orosházi bíró versenyt hirdetett, amely szerint, olyan finomsággal kell köszönteni az ünnepet, melyben ott van Isten ajándéka, amit a leányok kell összeszedjenek, s átadják a kedvesüknek, a választott legénynek, hogy ő kitalálja, milyen formában üdvözli a mennybéli urat. Aki aztán a legügyesebb az elnyeri párja kezét, s a Károlyi gróf adományát, házat, földet, jószágot az induláshoz, a boldogulásház. Ez aztán szétröppent széles e határban, s készülődtek a párok, akiknek biz jól jönne a grófi ajándék, no és a szabadság is
Tanakodtak szerte széjjel a falvakban a vidéken és a sok kis tanyában, s a nagy gyöpökön, ahol legeltek akkor még a jószágok Orosházától egészen Vásárhelyig, vagyis végig a Vásárhelyi pusztában. Azon töprengtek, hogy miként kapnak jelt arra, hogy mi lesz a csoda-ajándék.
A gróf leánya elment titokban egyik éjjel kedvese nagyanyjához, hogy segítsen a titok megfejtésében.
Nagyanyó a világ legmelegebb szívű asszonya volt, s olyan bölcs, hogy – azt mondogatták - messze földről titokban jártak hozzá királyok, császárok tanácsot kérni döntéseikhez, hogy boldogságban élhessenek.
Ő mindig azt mondta: A boldogság titka a „föld titka, vagyis, ahol születtél azt a földet szeressed és ápoljad, gondozzad, akkor a föld minden jósággal, gyümölccsel, kenyérrel, étellel-itallal dúsan megajándékoz. Ha nem ezt teszed, akkor boldogtalan leszel! Más földjét erőszakkal el ne vedd, de ha eladják, és van pénzed megveheted. Földért háborúzni, haragban élni nagy bűn, mert a föld minden élőlényé.” Most is ezt mondta!
Értette is a leány meg nem is a bölcsességet, s hazament a kastélyba.
Ám nyugodni csak nem tudott, mert még mindig nem tudta, hogyan kötheti össze életet kedvesével, anélkül, hogy apját meg ne bántaná, s inkább apjával is békében éljenek.
Másnap éjjel ismét elment nagyanyóhoz, s kérdezte a lány:
- Mi gond van édes lányom – kérdezte nagyanyó.
- Mi is lenne, mi is lenne, csupán miben rejlik a bölcsesség értelme?
- Hát a föld szeretetében, lányom – volt a válasz
- Ezt meg is értem, de talán mégis így kevésnek vélem…
- Persze mert nem érezted még talpad alatt a föld simogatását, nem érezted soha, ahogy a fűben lépkedsz, s bőrödet simogatják a rét növényei…
- Valóban nem sétáltam még mezítláb a réten!
- Na, látod, ha megteszed, akkor sok mindent megértesz örök életedre! – mondta nagyanyó.
Ezzel Réka ismét hazament, de aludni nem tudott. Már javában hajnalodott, s a madarak is cseverészni kezdtek a kastélykert fáin, amikor Réka kisétált a szökőkúthoz, mely most is magasra röpítette a vizet, hogy a reggeli nyújtózkodásban a Nap karjai éppen beleértek egy-egy oldalra fröccsenő vízsugárba. Rékára is fröccsent egy kis víz,
Hirtelen mozdulattal a homlokára csapott, s megértette, hogy a föld csakúgy adja ajándékát, ha vele vagyunk, gondozzuk, szeretjük, de szükség van a vízre. A föld és a víz találkozása, s a napfény melege teremti az életet, csíráztatja s szökkenti kalászba a búzát, hogy aztán a Nap melege megérlelje, s a kemence melege a végső formáját az életet adó ételnek megadja.
A következő nap éppen Pünkösd előtti napon szaladt ismét nagyanyóhoz Réka hogy aztán, ha megvan a víz is, azt milyen formában kell a legénynek átadni.
- Már vártalak! –fogadta nagyanyó, s adott neki három szépen vasalt, hófehér lepedőt, s mondta a többit már csak úgy tudom elrendezni, ha Gergővel a liszt, túró, cukor mellé elhozzátok Gergővel Isten ajándékát is éppen hajnalban, ahogy a Nap felért jó arasznyira az égen, itt is legyetek legott.
Hazament Réka, s nagyon nekikeseredett, hogyan tudna Gergővel beszélni, hogy apja szándékát ki ne tudja.
A kertbe ment ismét, ahol az óriási tölgyfán egy gerlepár turbékolt, mintha csak azt mondták volna: túróslepény. Ám Réka nem értette ezt a beszédet, de az egyik gerle leszállt a szökőkút elé hogy vizet igyon, s közben emberi hangon mondta a lánynak:
- Segíthetek? Segíthetek? Segíthetek?
- Igen, vezesd a kert végébe Gergőt, mindjárt én is ott leszek.
A gerlemadár elrepült, s vezette Gergőt a Mágocsi kastély kertjének hátsó fertályába. Mikor odaértek elég kevéske idő telt el, s máris megérkezett kipirultan Réka.
Örültek egymásnak, de a gerle megint azt mondta: Túróslepény! Túróslepény! Túroslepény !, amit Gergő persze megértett, s mondta is mindjárt a teendőket.
- Réka lelkem, szép szerelmem, holnap hajnalban, egy szál pendelyben, mezítláb ki kell menned a gyopárosi rétre éjfél után két és fél órával. Ott aztán kiteríted szépen a három lepedőt a fűre, s addig vársz szépen csendben, míg a harmat leszáll a rétre, s reáhull a fűre. Akkor gyorsan megfogod a lepedőket egyenként sorban egyik-egyik sarkuknál és elindulsz, hózni kezded. Ne néz hátra, mert segítséged is lesz, hogy a harmatot a rétről felszedjétek, ott lesznek a lepedő másik sarkánál a tündérek. Mikor a rét minden harmatját a lepedőkbe rejtettétek. Gyorsan összehajtogatjátok és Te rohansz vele nagyanyám házához.
- A többit már nagyanyám elmondja otthon, ha ez sikerült, akkor apád is megenyhül irányomba, s összekelünk illő módon.
Ahogy mondta Gergő, bizony minden úgy is lett. A harmatvizet összegyűjtötték, kiszedték egy edénybe gyűjtötték, s azt mondta nagyanyó ez az Isten ajándéka az égi harmat. Ez kell, hogy a mi vidékünk legfinomabb tésztáját megsüssük.
A sütéshez mindent összeszedtek: lisztet szitáltak, kovászoltak, dagasztottak kelesztettek együtt nagyanyó és Réka kisasszony, mert ennek így kellett lennie. A friss tehéntúrót szitán áttörték, aztán kaporral, sóval, picike nádmézzel ízesítették, tejfölt is adtak hozzá, s a tojások felvert habját lazán hozzákeverték, hogy pillekönnyű legyen.
Réka szorgalmasan dolgozott a tésztával, ahogy a nagyanyó mondta, miközben a kemencét is felfűtötte.
A sütemény szépen a tepsibe került, s röpke fél óra alatt készre sült, megpirult a teteje is.
Az óra mutatója a templom barokk sapkája alatt lévő órán lassan haladt a 12-es felé.
Mikor azt mondta nagyanyó Rékának:
- No, lányom a szerencséd most a Te kezedben van! Elkészült Isten ajándékával az orosházi túróslepény. Most frissiben fel kell szépen kockázni, aztán asztalkendőt terítesz a garabolyba, s sorba belerakod a lepényeket. Aztán, uccu, neki kapd a lábad, hogy odaérj délre, a templomtérre, ahol már vár a bíró és ott lesz apád, a gróf úr is. Gergőt kézen fogod, s ketten leteszitek a garabolyt a bíró elé.
Úgy is lett minden, ahogy nagyanyó előre megmondta.
A bíró így szólt az összegyúlt sokaság előtt:
- Most pedig minden pár mutassa meg mit hozott ide elénk ezen a szép pünkösdvasárnapon.
S kezdődött a szemle: Jött az első pár:
- Nos, mi az ünnepi falat, miben ott van Isten ajándéka?
- Bizony gesztenyét kínáltunk volna, ha nem itt élnénk az alföld vidékén, de helyette az itt szedett sulyomból sütött pogácsát hoztuk el. Rozsliszttel és zsírral készítette nagyanyám, aki még az ő dédnagyanyjától tanulta, hisz olyan régi ez az étel. Isten ajándéka nekünk a vizekben termő növény, egész évben ellátja szükségben a családot.
- Köszönjük az ajándékot, kiváló a választás, de előbb lássuk a többi meglepetést, hogy illendő döntést hozhassunk mindenki megelégedésére. Döntésünk, hogy pártatlan legyen, ezért kérem, jöjjön minden korosztályból 5-5 férfiember vagy asszonyember, s kóstoljanak, s egy –egy kaviccsal döntsenek azok mellett, akiknek étke a legjobban ízlett. Így lett ki a döntőbírák köre: 5 húszéves, öt 30 éves, öt 40 éves, s így tovább 100 évig, de olyan már csak egy ember volt. A bírák lettek aztán ötvenöten, mert pontosan annyi idős emberből így állott ki a csoport.
Másodiknak hozták az idei libasültet, harmadiknak Rékáék következtek a túróslepénnyel. Aztán volt még töltött szőlőlevél töltött káposzta módjára, de birkapörkölt is illatozott egy cseréptálban összesen húszféle finomság, mert ennyi pár gondolta úgy, hogy szerencsét próbál, s hátha nyernek.
Izgult is mindenki nagyon.
A kosarakat a községháza nagytermébe vitték a hivatalnokok, mindegyik elé tettek egy cseréptálat, amibe tettek három falat kóstolót, s a kosár mellé egy cserépszilkét helyeztek, amibe a bírák a szavazókavicsokat tehették. Minden bírának öt kavicsa volt, s az íz, illat, s isteni ajándék meglétének bizonyossága.
A bírák előbb csak körbe jártak, szemléztek, néztek, hümmögtek, az illatokat gyűjtötték, no és a látványt.
A harmadik kör előtt a bíró elkiáltotta magát: most már kóstoljanak, mert dönteni kell!
A bírák kóstoltak, aztán jött a döntés.
A bíró megint szólt: „Most mindenki bedobja a választott kosár melletti cserépszilkébe a kavicsokat!”
Miután mindez megtörtént, megkezdődött a számlálás szilkénként megnézték ki hány kavicsot kapott. Aztán összeszámolják az egészet, hiszen akkor érvényes a döntés, ha megvan a 275 kavics, amit kiosztottak.
Szépen, rendben minden lezajlott, s a legtöbb kavicsot Réka túróslepénye kapta, de mögötte ott volt a birkapörkölt és az idei libasült is.
Hát így lett híres errefele a túróslepény, s lettek boldog párrá Réka és Gergő, s az öreg gróf is megenyhült, ígéretét tartotta, többet is adott volna, de Gergő azt mondta: akinek olyan okos felesége van, mint Réka, az úgyis megszerzi magának okossággal, ami kell.
Aztán ebben maradtak:
Az öreg gróf kastélyában mindennapos vendég lett a túróslepény, amiről az a hír járta, hogy a tündérek furfangja is benne van, hiszen aki megkóstolja, többé el nem felejtheti az ízét, illatát. Mert minden emlékeztet a szülőföldre és a nagyik finom süteményeire.
A kastélyban az öreg gróf, ha vendégei jöttek, elmondta, hogy Réka lánya sütötte túróslepény a tündérek ajándéka. Ezt meghallotta Mária Terézia császárnő is, s addig unszolta a grófot, míg egy nagy garaboly túróslepénnyel megajándékozták őfelségét.
Erre aztán nagyon büszkék lettek az itteni népek Orosházán, s azt tartották, hogy az orosházi túróslepény a sütemények császárnője
Ezért van az, hogy akik a Kárpát-medencében élnek, nagyon szeretik ezt a földet, el nem mennének innen semmiért, hisz itt dobog a világ szíve, s itt vannak a tündérek. A Pünkösdi ünnepen gyűjtött harmat olyanná teszi a túróslepényt, hogy aki azt egyszer megkóstolja, szíve mindig visszahozza.

Az orosházi híres túróslepény emlékére találtuk ki az idén augusztusban az új házi süteményt, a hagyományőrzés szándékával. Ezt neveztük el OROSHÁZA TORTÁJA 2011. A tortát a Rétesbolt és Kávézó Terasz megnyitásán mutattuk be a több mint 100 fős orosházi közönségnek. megörökítő
Orosházi túróslepény-torta
( Önálló szellemi termék, védett)
©Gelegonyáné Káposzta Éva. 2011. , ©Fülöp Béla 2011., ©Rétesbolt,2011.
Megrendelhető: Orosháza Dózsa György utca 15. Tel.:06-30-289-9198, vagy 06-68-412-749