(Míg szépség van, mese is van.)
Egy szépséges, könyvet kaptam ajándékba, melyet a szerző baráti ajánlósoraival is megtoldott. Meséket kínál benne gyermekeknek és felnőtteknek. OROSHÁZI CSUDAFA van a borítójára címnek nyomtatva.
A meséket Károlyi Fülöp Béla írta és gyűjtötte egybe. A borítót, grafikákat és a kötetben szereplő színes rajzokat meséktől való ihletettségében: Tóth Nóri készítette. A kilenc könyvre (fejezetre) osztott mesetár időszakokat és témákat fog egybe, vagy ha úgy tetszik választ el egymástól. Akárhányszor számoltam is mindig az jött ki, hogy az elő-mesével együtt ezekben a ciklusokban összesen hetvenegy mesét rendezett el nekünk ajándékul a szerző.
Onnantól kezdve, hogy „Csudaszép világ volt az, amikor még…” Mert ugye hol vannak már azok az idők, amikor tündérekről, boszorkányokról, sárkányokról mondtak mesét az emberek egymásnak, erre ma már sem a mesébe vénült vasorrú bába, sem a mai boszorkányok nem tudnak visszaemlékezni. A régi korok emlékezetében táborozó idő őrizte meg számunkra a patak és tündérjárta mesék utáni vágyakozásunkat. Örömet adó kincseink ezek, amelyek szárnyakat adnak az ember lelkének. Különösképp akkor, amikor Gyopárka tündér vár ránk, hogy elvezessen bennünket elmúlt időnk gyöngyfalvi világába. A gépek és automaták világában élő mai üvegvárosi embernek is szüksége van mesére. Egy idő után majd rá is érez erre a lelki hiányára, de az is lehet, hogy majd a gyermekei – miután ebbe a könyvbe beleolvastak –, ébresztik rá, hogy a rólunk és hozzánk szóló meséknek madárcsicsergés a hangja. Ezeknek az orosházi régi-új meséknek, amellyel a szerző Károlyi Fülöp Béla ajándékoz meg bennünket: házikenyér illata is van mely a csudafát is körüllengi, amelyen hajdanában a mesebeli csengő körték teremtek.
Nemcsak „Orosházi csuda,” de emberi csoda is, hogy a gyermekkorban hallott vagy mondott mesék, amit a mai mesemondók már a saját képükre formáltak,utánunk jönnek ebben a könyvben.
Az Orosházi népmesék fejezet annak ellenére különösen érdekes és értékes része a kötetnek, hogy a „hun vót, hun nëm vót, vót a világon ëccër egy…” nyelvjárásunk eredeti zamatával elmondott és szerencsésen le is jegyzett népmeséinket már irodalmi helyesírással átírt mesékké változtatva kerülnek szemünk elé.
Míg népmeséink, népballadáink fényes királyfiakként táltos paripákon vitézkednek vagy ragyogó királykisasszonyként hatlovas hintón csodáltatják magukat, addig ezeknek meséknek van olyan kézzel–lélekkel fogható tanulságokat hordozó vonulata is, melyeknek szereplői ágrólszakadt szegények, vagy Hamupipőke-módra költöztek be a mesébe.
Szószaporítás lenne, ha most a több mint kétszáz oldalon kínált olvasni és látnivalót felsorolnám az üveghegyi meséktől a zengőbengő-ig, kedvcsinálónak. Ennyit viszont muszáj volt leírnom erről a könyvről, hogy kézbe ajánlhassam. Talán valamelyik mesébe illeszthető a kívánságom; az apró gyerek is érje el ezt a könyvet, ha egyszer keze kiszabadul a pólyából.
Számomra gyönyörűséges időtöltést jelentett a könyvbe költöztetett mesékkel való foglalkozás. Az olvasóknak is ezt kívánom.
Mi fért még bele ebbe a könyvbe?
10 oldal gyermekeknek való mesefeladat.
Gazdag függelék, amely az Ifjúsági Magyarságtáborok (1996-2012) valamint a Gyopárka tündér mesemondók (2012-ben már hetedik) alkalommal Orosházán megrendezett versenyének kronológiáját, történetét és fotóanyagát mutatja be.
Megjelent:
Helios Kiadó-Orosháza, 2012. B/5-ös formátum 230 oldal
Verasztó Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése