Versek Mikulásra

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,
 hova bújsz, hova állsz,
mennyi aranyat találsz
 a csomagban?

 Vár rád a gyerekcsapat,

ide add, oda add
a cukrot, a kosarat,
gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak
 a jegenyefák alatt?

Lopództál egy nagy halom
dióval a válladon!

 Bármily csendben lépeget

bakancsod a rét felett,
minden gyerek észrevett
az ablakból tégedet!

 Olyan ember vagy te, mint mi,

csak az ég ruhádra hinti
a havat, és ezüst,
csillogó hajad a füst.

 Felhőből van a szakállad,

szél tömi meg a pipádat,
rókaprémből van a bundád,
szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba

a csizmát, a cipőt,
mi meg addig elbújunk a
sutban, hogy legyen időd
hozni mindenféle jót,
mazsolát, mogyorót,
 s mikulások, gyerekek,
cinkostársak legyenek!

 Megcsörren a mogyoró

puttonyodban, csuda jó!
Mi már tudjuk, hogy te jössz,
kócnadrágod csupa szösz!

 Itt állunk megilletődve,

míg a lábad törlöd le,
jól tudod te, illik ez
a mikulás-emberhez!

 A kezedben alma, keksz,

bezörögsz, bejöhetsz,
tapsolunk, ámulunk,
soha el nem árulunk!

 Minden este feldíszíti

csillagfény a homlokod,
olyan ember vagy te, mint mi,
csak pirosabb és nagyobb!

Gazdag Erzsi: Megjött a Télapó

 Szánon jött. A hegyeken

fenyők búcsúztatták.
Zsákját tükrös hegyi tón
vízilányok varrták.

 Medvék mézet gyűjtöttek

nyár derekán néki.
S egy kosárban áfonyát
küldött az ősz néni.

 Pirosszemű mókusok

mogyorója csörren.
S megcsendül a kicsi szán
csengője a csöndben.

 Itt van már az udvaron.

Toporog a hóban.
Teli zsákja a tiéd,
dúskálhatsz a jóban.

 Donászy Magda: Télapóhoz

Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

Halkan reccsen az ág,

Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!

Évi és Peti vár,

Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.

Szívünk rég ide vár,

Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.

  Weöres Sándor: Suttog a fenyves

 Suttog a fenyves, zöld erdő,

Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

 Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves, zöld erdő,

Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

 Utassy József: Hull a hó

 Zirr, zurr, zurrogó!

Sziszeg a szél, hull a hó.
Zirr, zurr, zurrogó!
 Ragyog a sok hógolyó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Játszani jaj de jó!
Zirr, zurr, zurrogó!
állj be közénk Télapó!

Donászy Magda: Télapó ünnep

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.

 Énekeljünk néki, senki

nem vár biztatásra.
 Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra!

Csányi György: Télapó kincsei

 "Télapó! Télapó!

Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?"
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
 a legdrágább kincse.

Hidegben nem fázom

egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem.

 Zelk Zoltán: Télapó és a hóember

Én egy csókától hallottam,
csóka a toronytól,
a torony meg tavaly télen
hallotta a holdtól,
ha igazat mondanak a
csókák és a tornyok,
akkor én is ti néktek most
színigazat mondok.
Így kezdte a hold, a torony,
a csóka is így szólt:
az udvaron egy hóember
mit gondolt, nem gondolt,
azt gondolta, dehogy fog ő
egész télen állni,
ő lesz az első hóember,
ki megtanul járni.

Ennyit gondolt a hóember

egy szóval se többet,
s indulna már, mikor hallja,
jóestét köszönnek,
ő is köszön, ő is mondja:
"Jó estét kívánok!"
s látja, hogy egy piros csizmás
öreg ember áll ott.
Jó, hogy jöttél, öregember,
épp ebben a percben
gondoltam, hogy útra kelek,
induljunk hát ketten.
Látom, nagyon öreg lehetsz,
fehér a szakállad,
Lehet, hogy a világot már
kétszer is bejártad."
"Körül bizony kétszer, százszor
és még százezerszer-
feleli nagy nevetve a
piros ruhás ember-,
de nem gyalog, úgy nem győzném,
hanem szánon járok-
úgy nézzél rám, te hóember,
a Télapót látod!"

 Így történt, hogy akkor este-

-látta aki látta-
együtt szállt fel a hóember
s Télapó a szánra,
együtt vittek ajándékot
házról házra járva,
míg csak üres nem lett végül
a Télapó zsákja.
Ahány házba csak bementek,
ahányból kijöttek,
lett a répaorrú vándor
egyre-egyre könnyebb,
várták őket minden házban
kályhával, meleggel,
így olvadt el reggelre az
útra kelt hóember!

 Zelk Zoltán: Mikulás

 Égi úton fúj szél,

hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útra kél
Mikulás apó.

Vállán meleg köpönyeg,

Fújhat már a szél,
Nem fagy meg a jó öreg,
míg a földre ér.

 Lent a földön dalba fog

száz és száz harang,
Jó hogy itt vagy Mikulás,
gilingi-galang.

 Ablakba tett kiscipők,

várják már jöttödet,
Hoztál cukrot, mogyorót,
jóságos Öreg?!

 -Hoztam bizony, hoztam én,
hisz itt az idő.

Nem marad ma üresen
egyetlen cipő.
Hajnalodik. Csillagok
szaladnak elé.
Amint ballag Mikulás
már hazafelé.

Donászi Magda: Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,

 kisgyerekek: -Jó napot!

 Tudom, nagyon vártátok már,

 hogy múljanak a napok.

Siettem is tihozzátok

 csengős szánon, szaporán.

 Szikrát szórt a szarvas talpa,

 úgy suhant az út porán.

Fürge lába belefáradt.

 Messzi van a mesevár.

 Túl az ezer jéghegyerdőn,

 hová sosem ér a nyár.

Ott van az én széllel-bélelt,

 hóból épült palotám.

 A kemény fagy jégvirágot

 zúzmaráz az ablakán.

Van egy kicsiny toronyszobám.

 Benne furcsa műszerek.

 Vílághírű messzelátóm

 jég-üvegén hókeret.

Ha én abba betekintek,

 -higgyétek el nem csoda-

 akármilyen messze laktok,

 mégis ellátok oda.

Hol, mit láttam, nagy könyvembe

 minden este beírom.

 Megtelt könyvem sok-sok lapja,

 elfogyott a papírom.

Tudjátok, hogy rádiómnak

 a világon párja nincs?

 Csönddel bélelt palotámban

 valóságos drága kincs.

Ha gyermekek énekelnek,

 a szívemhez szól a dal,

 s úgy érzem, hogy nem vagyok vén,

 hanem újra fiatal.

Tip-top, tip-top! Körbejárok

 az üveghegy tetején,

 amikor a messzeségből

 víg dalotok száll felém.

Ha a táncban elfáradtam,

 megpödröm a bajuszom,

 bebújok a hóágyamba,

 nyújtózkodom, aluszom.

Mikor aztán felébredek,

 ajándékot keresek

 Pirosalmát, aranydiót,

 feketemák-szemeket.

Feneketlen zsákom mélyin

 citrom-narancs is akad,

 osszátok szét gerezdenként,

 veszekedni nem szabad!

Kedvetekért jövőre is

 telitömöm zsákomat,

 ezer évig megtartom még

 ezt a jószokásomat.

Búcsúzóul daloljatok.

 Integessen kezetek.

 Hószarvasom az udvaron

 pihenhetett eleget.

Holnap már a mesehegyről

 tekint ide Télapó!

 Küldjek erre hófelhőket?

 Örültök, ha hull a hó?

Frissen esett pihehóban

 hócsatázni sem tilos.

 Attól lesz majd jobb az étvágy,

 s az arcotok szép piros.

Na most rajta! Repülj szánom!

 Hószarvasom! Hoppla-hopp!

 Kisgyerekek jóétvágyat,

 mindenkinek jó napot!

Donászi Magda: Télapó ünnepén

Tipp-topp, tipp-topp,

Ki jön a nagy hóban?

Kipp-kopp, kipp-kopp,

Ki van az ajtóban?

Itt van már a

nagyszakállú

Télapó!Csupa hó!

Puttonyában dió, mogyoró!

Csitt-csatt, csitt-csatt,

örül a sok gyermek.

Hipp-hopp, hipp-hopp,

Télapó itt termett.

Mit hozott a

nagyszakállú

Télapó?Csupa jó!

Puttonyában dió, mogyoró!

Kanizsa József: Télapó

Sűrű pelyhekben hull a hó

Csiszeg-csoszog Télapó.

Nehéz puttony de nehéz,

Van benne alma, méz.

Virgács és játék ezernyi,

Télapó nem bírja elvinni.

Szánra teszi -hej halihó,

így folytatja Télapó.

Donkó László: Leselkedő

A Mikulást egy este

a sok gyerek megleste.

Megleste. És mit látott?

Csinálta a virgácsot,

s belerakta puttonyba.

Jaj, csak tán nem azt hozza!

Nagy csizmáját krémezte,

azután meg fényezte.

Mit tett még a puttonyba,

a sok gyerek megtudta,

cipőjében mind benne

lesz is holnap reggelre.

Lesz ott minden földi jó:

arany alma, zöld dió,

csokiból lesz valahány,

a sok gyerek várja már.

Azért titkon egy este,

a Mikulást megleste...

Molnár Gyula: Télapó

Üstököm, ha megrázom,

dér csillog a faágon.

Szakállamból hull a hó,

én vagyok a Télapó.

Puttony van a hátamon,

nehéz terhét vállalom.

Figyeljetek gyerekek,

mennyi mindent cipelek.

Hét zacskóban mosolyt hoztam,

szép gondosan csomagoltam,

csengő, bongó furulyaszó

kísér, mint víg útravaló.

Hoztam nektek fiúk, lányok

bő zsákokban boldogságot,

bátorságot, békességet

- jó sokáig élvezzétek!

Kaptok tőlem ráadásul

Télapónak tarsolyából

csokit, fügét, cukrot, kekszet,

mind elhoztam, ami termett.

Fellegűző palástom

szétterítem vállamon.

Szakállamból hull a hó,

megérkezett Télapó.

Tóthárpád Ferenc: Erre csörög a dió

Felhőt szánt a szánkó talpa,

piros ruhás ember rajta.

Mögötte nagy zsákokban

csokoládé s virgács van.

Előtte a szarvasok,

fölötte a csillagok,

alatta a föld forog:

kertek, házak, ablakok...

Ablakokban csizma ásít,

itt egy cipő, ott egy másik.

"Erre csörög a dió,

arra meg a mogyoró!"

"Mind-mind kapnak csomagot,

a kicsik és a nagyok."

A Mikulás mindent tud,

lesz, akinek virgács jut!

Mentovics Éva: Télapó az oviban

Tavaly télen az oviban

nálunk járt a Télapó.

Arca kedves és mosolygós,

haja fehér, mint a hó.

Egymás után minden ovis

a térdére ülhetett.

Nagyon meg voltunk hatódva,

s úgy mondtuk a verseket.

Télapóka mesélt nekünk,

s készült rólunk egy fotó.

Mivel nekem nagyon kedves,

szobám falán látható.

Amikor a képre nézek

eszembe jut, mit mondott:

- Egy év múlva újra jövök,

s hozok nektek csomagot.

Eltelt egy év, december van,

s készülünk az oviban:

verseket és dalt tanulunk,

s előadjuk majd vígan.

Ha betoppan, dallal várjuk

kedves öreg Télapót.

Reméljük, hogy úgy, mint tavaly,

most is hoz majd minden jót.

Kormos István: Télapó munkában

Erdőben csöpp ház,

elbújva szinte.

Előtte sétál

három szén-cinke,

tetes teteje

nagy piros kucsma!

Micsoda ház ez?

Biza nem kocsma!

Télapó lakik

magában ottan -

Nézzünk be loppal,

Micsinál mostan?

Abban a házban,

a nagy szobában

Télapó ül egy

sámlin magában,

kicsi a sámli,

de nagy a gondja,

mert kinn a zord szél

a havat hordja,

és Télapónak

indulni kéne -

Ki mondaná meg,

ugyan mivégre?

Hát Télapónak

azért kell menni,

mert ma estére

várja mindenki.

Dugig a zsákja,

hátára kapja,

fejébe nyomva

már a kalapja,

kezében névsor,

sok-sok gyerekkel,

kiket aTélapó

igencsak kedvel.

Udvarán csöpp szán,

csöpp szánon játék,

mennyi, de mennyi

tenger ajándék,

szán elé fogva

tüzes lovacska,

Télapó hoppsza!

felszáll a bakra.

Hiába zord szél,

hó keringelhet,

indulni gyorsan

Télapó csenget.

Száll a pici szánja

Által az erdőn,

fut alovacska

úton, tekrgőn,

Télapó nógat,

suhog az ostor,

ha oda vág is,

sohase rosszkor,

havas fák sorban

elmaradoznak,

látni már fényét

csöpp ablakoknak.

Szembe a szánnal

szalad a város,

jő egy ház, kettő,

tíz, ötven, számos,

széles az utca,

akár a tenger,

Télapó szánját

nézi sok ember,

lovacska kop-kop,

fut csuda trappban,

fehér hó szállong,

hull szakadatlan.

Télapó végül

szánról leszállva

piciny lovának

"Hőha!" -kiáltja,

hátána nagy zsákja,

lábán nagy csizma!

(Ebben a házban

lesz öröm itt ma!)

Kapun bedobban,

egy ajtó koppan,

nagy kesztyűjében

kilincs elroppan.

Lép egy szobába,

de nem gyújt villanyt,

hogy körülnézzen

gyufát sem villant,

mert a kucsmáján

akkora csillag,

és az a csillag

csudásan villog,

s gondol csak egyet

és a subából

szoba-középre

fenyőt varázsol.

A fenyőfára

fuvint egy cseppet,

fenyőfa ága

ím belereszket;

még egy fuvintás,

s még egy (ez három):

szaloncukor függ

mindegyik ágon,

aranydió is,

szép, ringatózó,

s gyújtásra váró

sok csillagszóró.

Áll a fenyőfa,

mint amesében,

Télapó nézi,

szoba-középen,

zsákjából gyorsan

előhalászgat

piros labdákat,

hajasbabákat,

kisautót, könyvet,

hintalovacskát,

és egy ugráló

picinyke macskát.

Az a csöpp macska

nyávog vidáman,

s nagy hajcihő lesz

ím a szobában:

három gyerek fut

lélekszakadva,

becsalta őket

az a csöpp macska.

No, ha futottak,

hamar megállnak,

amit csak látnak,

körbecsudálnak.

Télapó menne

tovább a háztól,

de a gyerek mind

körötte táncol:

"Maradj kicsit még,

Télapó nálunk,

ülj le, míg mindent

meg nem csodálunk!

Mert temiattad

szép a karácsony:

valóra váltva

annyi sok álom!"

Mert maradásra

úgy kérincsélik,

s víg nevetésük

ér aszívéig,

Télapó székre

huppan egy percre,

a már ének röppen

magosba zengve:

gyerekhang szárnyal,

brummog utána:

gyúl csillagszóró,

szikrákat hányva.

Aztán a szánhoz!

Indulj, lovacska!

Téplapó fölszáll

megint a bakra.

Mert még ma este

várja sok gyermek,

a függöny résén

elébe lesnek.

Fut a lovacska,

csengő csilingel,

vastag pelyhekben

a hó keringel.