A szorgos Terka jutalma

Egyszer volt, ahogy volt régen, szóval volt egy ember. Az embernek pedig volt egy igen jóravaló, délceg fia. A fiút Mártonnak hívták a keresztségben, de mindenki csak Marcókának mondta. mert olyan mackós volt, s csak az járt mindig a fejében, miként lehetne mindent jobban csinálni, hogy aztán könnyebben boldoguljon, mint apja és anyja. Ezért hívták ezermester Marcókának is. A legény mikor elérte a házasulók korát, az apja azon töprengett, hogyan találhatna egy olyan, szorgos, derék, tiszta és hűséges lányt a fiának, aki méltó párja lenne, mint amilyen párja volt az ő felesége neki, azaz Marcóka édesanyja.
Sokat nézdelődött, kérdezösködött, a fiát ide-oda, bálokba is küldte, de igazán nem találtak megfelelő asszonyjelöltet.
Egyszer aztán kigondolt valamit. Éppen az őszre hajlott már az idő, s a kertben érlelődött a sok alma és szilva, megrakta szekerét sok-sok finom gyümölccsel, s elindult faluról falura a fiával egyetemben, hogy meglássák a világot, s hátha Marcókának akad egy takaros menyecske, akit tán meg is kedvel.
Ahogy elértek egy-egy falut, ment a hírük, hogy jönnek a leánynézők. Pedig ők csak azt mondták, hogy annyi szemetet megvesznek, amennyit a lakásokban összetakarítanak. Mindenhol végigkiabálta az utcákat:
- Szemetet veszek! Almával, szilvával fizetek!
Megállították és kérdezték:
- Hé, öreg, miféle szemetet veszel?
- Mifélét? Takarítsd ki a szobádat, konyhádat, s azt a szemetet megveszem!- Röhécseltek ezen az emberek, legyintettek, s otthagyták őket.
Így érkeztek meg Gömbölyűfalvára. ott is kihirdették, hogy szilváért, almáért szemetet vesznek. de sokan nem tudták ám, hogy menyecskének való lányt keresnek. A lányok bementek, s nekiláttak a takarításnak, gondolták, minél többet összednek, annál szorgosabbnak hiszik majd őket, s annál több gyümölcsöt kapnak. Gyűjtötték a szemetet a konyhákban, szobákban, s zsákokban vitték ki az öregnek, aki a falu végén visszafordult kocsijával, hogy lássa, ki mennyit akar eladni.
Álltak a lányok, szépen a kapuban, és dicsekedtek egymásnak, hogy milyen jó üzletet kötnek. Megteltek a kötények, kosarak, zsákok a szemétért kapott gyümölccsel. Az öregember nem sajnálta sem az almát, sem a szilvát, adta, adta. Végül a falu szélére ért. Takaros ház előtt egy csinos leány állt egy kicsi kosárkával. A lány odaadta a félmaréknyi port, ennyit talált, s csupán egy pár szem szilvát kért, hogy beteg édesapjának kedvenc ételét, szilvásgombócot főzhessen.
- Miért nem szedtél többet össze - kérdezte az öreg a lányt.
- Szedtem volna bácsikám, de csak ennyi volt, ennyit tudtunk anyámmal összekaparni, mert azt soha nem hagyom összegyűlni.
Erre gondolt az öregember is, látta, hogy a lány tiszta, csinos, szorgalmas és kedves, s mondta örülne, ha a menye lenne. A fia is leugrott a bakról, s felkapta a lányt, megölelte, mert ahogy meglátta rögtön megszerette, a lány illata elragadta magával, s a hangja is olyan kellemes volt, mintha a pacsirta énekelne.
Ahogy aztán lenni szokott, összeházasodtak. Takaros házat építettek, amely messze földön híres volt lakóinak jószívűségéről, tisztaságáról, szorgalmukról és gyerekszeretetükről.
Azóta is gyakran mesélnek - szerte az országban - a szorgos lányról, aki olyan tisztán tartotta a házát, hogy alig tudott annyi szilvát szerezni, hogy egy főzetre elég legyen a gombóchoz. A boldogság így lett a tisztaság szorgos Terka és ezermester Marcóka jutalma
Szorgos Terka és ezermester Marcóka - a mesében - boldogan éltek, míg meg nem haltak.