November itt vagy már,
a sok liba hazavár
Gi-gá, gi-gá gúnárom
elveszett a vásáron,
vártam, majd csak hazajön,
s az ablakon beköszön;
de nem jött meg a betyár,
tepsibe való gúnár,
akire jön a három: keresse meg gúnárom!
Pákolitz István
Márton lúdja
Egy szegény parasztnak nem volt kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Épp Márton napja volt, s hogy ne menjen üres kézzel, megfogta egyetlen libájukat, a feleségével megsüttette, s vitte. – Köszönöm, jóember – mondta az uraság –, csak azt nem tudom, hogy osztozzunk meg rajta. Feleségem, két fiam és két lányom van. Hogy osszuk el úgy a libát, hogy egyik se sértődjék meg? – Én elosztom – feleli a paraszt. Fogta a kést, levágta a liba fejét, s ezt mondta a földesúrnak: – Te vagy a ház feje, tied a fej. Aztán levágta a hátsó felét, s odaadta a feleségnek: – Neked itthon kell ülni, vigyázni a házra, tied a püspökfalatja. Aztán levágta a liba lábát, s odaadta a fiúknak: – Nektek itt a két láb, hogy apátok útján járhassatok. A két lánynak odaadta a két szárnyat: – Ti hamar kirepültök a házból, itt van a szárny hozzá. Ami marad, megtartom magamnak. S elvette a liba törzsét. Nevetett az úr, s kenyeret és pénzt adott a szegénynek.
Meghallotta egy módosabb gazda, hogy az úr a szegény parasztot egy libáért megjutalmazta, megsütött öt libát, s elvitte az úrnak. Így szólt az úr: – Köszönöm, de hát feleségem, két fiam és két lányom van, hatan vagyunk, hogyan tudjuk elosztani az öt libát? Elkezdett a módos gazda gondolkozni, de semmit sem tudott kitalálni. Elküldött hát az uraság a szegényemberért, hogy ossza el ő a libákat. A kezébe vett egy libát, odaadta az úrnak és a feleségének, s ezt mondta: – A libával hárman vagytok. Egyet odaadott a két fiúnak: – Ti is hárman vagytok. Egyet a két lánynak: – Ti is hárman vagytok. Magának megtartott két libát: – Mi is hárman volnánk a libákkal, egyenlő az osztás. Az úr nevetett, ismét pénzt és kenyeret adott a szegény parasztnak, a gazdagot pedig elkergette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése